Azt hiszem ez a szó jól jellemzi az elmúlt másfél évemet, mióta egyetemista vagyok. Először ugye szakot választottam, NG-s lettem. Nem alaptalanul választottam, éreztem, hogy jó lesz ez nekem. De az első félévben nem tetszett. Aztán a második félévben megtaláltam a párom, s vele az egyetem is könnyebb lett, s kezdett tisztulni a kép, s egyre jobban tetszeni, amit csinálok.
MCC, szakirányválasztás: NK. Azt hittem, ez jó lesz az NG mellé. S az első egyetemi félév kellemetlen mikro-matek emlékei miatt a Közgázt el akartam kerülni. De kiderült, az NG és az NK elég távol állnak egymástól. NK-hoz NT kell. Így nincs sok értelme.
Szűkíteni kell az érdeklődési körömet. Na jó, nem egészen. Továbbra is sok dolog érdekel, olvasok, de mindent ugyanolyan elmélyülten nem lehet tanulni. Legalább is nem ez a célom, mert felületességhez vagy időhiányhoz vezet.
MCC, szakirányváltás. Mégis Közgáz, illetve Business NK helyett. Ez életemben a második döntés, ami a gazdálkodástudományokhoz visz. Remélem sikerül, remélem jó lesz, mert nincs visszaút, nem lehet ide-oda ugrabugrálni.
Szóval azt hiszem egyre tisztább lesz a kép. Az hogy KIVEL szeretnék lenni, már lassan egy éve megvan. Hogy MIT SZERETNÉK CSINÁLNI, az is alakul szépen.
