Nem is tudom, milyen jelzőt találjak a mai napomra. Olyan jól sült el. Meg egy kicsit el voltam/vagyok varázsolva. Ez utóbbi abban mutatkozik meg, hogy a városban járva-kelve messzire előre tekintek, ennek következtében nem veszem észre, hogy az előttem lévő nyitott ajtó nem olyan széles, mint gondoltam. Na bumm. Ilyesmi még egy párszor előfordult. Mert ma számomra a lényeg nem itt, a konkrét, fizikailag megvalósuló világban rejlik, hanem egy magasabb szinten, amit az általam levont következtetések, az engem ért benyomások, álmaim alkotnak. Éreztem, ahogy a körülöttem lévő tömeg egyszerre, csupán néhány irányba mozog nagyobb csoportokba tömörülve, s én teljesen más irányban verekedem magam keresztül rajtuk. És közben szól a zene. Ez igen meghatározó benyomás volt számomra. Mintha nem is lettem volna ott, csak külső szemmel, egy önálló perspektívából figyeltem volna őket. Az arc és jellemteleneket, akik ebben a monoton városi dzsungelben léteznek. Vajon én is ilyen vagyok számukra? Csak egy a sok közül?
Úgy érzem, hogy minden sínen van, hogy jó irányba halad, hogy rossz nem is történhet, hogy minden megoldódik, hogy erős vagyok és elérem a céljaimat, és hogy nagyon boldog vagyok mostanában, hogy szeretnek és viszont szeretek... (3*kopp, hogy ez így is maradjon)
De egy legalább 8 órás alvás már nagyon hiányzik, hogy ezt az állapotot kevesebb kólával fenn tudjam tartani. Ez azért lényeges számomra, mert szeretek minden pillanatban jelen lenni.
Ennyi.
