Magával ragadott a szegedi ősz a hétvégén. Csodálatos ez a vidéki nagyváros, egyetemi város, a régió központja, s mégis olyan egyszerű, nyugodt, tiszta, őszinte, átlátható, kedves. És alföldi. Jó lehet ott egyetemistának lenni... Melegebb. Időjárás és az emberek nyitottsága szempontjából. Ehhez képest a budapesti tömegközlekedés: arc és jellemtelen, életunt, táskájukat féltő, szorongató emberek gyülekezete a metró, a villamos, a busz.
Shakespeare: A tévedések komédiája. Számomra azt közvetítette, hogy olykor mennyire nem értjük meg egymást.
Port Royal - mennyei vacsora és koktélok, nem éppen pénztárcakímélő áron...
Legjobb barátnőm, 2 hónap után most láttuk egymást újra. Mennyire a régi ő, nem változott, csak a környezete. Én szerintem többet változtam az utóbbi másfél évben, mióta elváltak útjaink. Remélem mindig sikerül majd találni egy metszéspontot, mint most hétvégén, amikor pótolni tudjuk valamelyest a külön töltött időt.
